Ma elemzéssel, szövegértelmezéssel és a karakterek fejtegetésével telt a próba.
A készülő előadás megkívánja a biztos beton alapzatot, ami csak akkor érhető el, ha tökéletesen megismerjük a példányt. Többszöri hangos átolvasása után a rendező részleteket mutatott meg az eredeti regényből, összevetve az adaptációban maradt szövegekkel. Fontos összehasonlítani és értelmezni Nádas Péter fordítását az eredeti szöveggel, hogy pontos mását adhassák a színészek. Ahogy fontos a nevek pontos ejtése is és a hitelesség. De mindemellett a legfontosabb kérdés, hogy mindebből, ebből a stilizált káoszból mit fog megérteni a néző. Ugyanis a Káosz sem létezhet kezdeti Rend nélkül. SIRKÓ ESZTER próbanaplója
Szikora János először beszélt azokról a karakterekről, akiknek lényegesen több feladatuk van, mint amennyi szövegük. A nagyon sok apró mozgásoknak és történéseknek köszönhetően lesznek érthetőek a karakterek. Az egész előadásból csak úgy lehetséges megfejteni ezeket, ha az összes szereplő mellett megfigyeljük Castorp-ot, akire ilyen-olyan benyomást kellenek. Minden Castorp-hoz igazodik. Erős mozgatórugójává válik a szanatóriumnak, mindenki rá akar hatni, mindenki neki akar bizonyítani egy ideig.
Hans Castorp, akit SCHRUFF MILÁN alakít, fiatal, érzékeny, értelmes és nyitott fiú, akire az egész előadás épül. Körégyűlnek a karakterek, kibillentve őt mindennapi életéből, ahol hajókat épít mérnökként a „szilaj talajon". Reális földhözragadt fiú, aki belecsöppen egy világba, ahol olyan kérdésekkel találja szembe magát, amivel eddigi élete folytán nem kellett, de talán nem is akart szembenézni. Már a mű elején válaszút elé állítják a körülmények és az őt körülvevő emberek. Ő és unokatestvére aki már fél éve az intézmény lakója, Joachim Ziemßen (SZÁRAZ DÉNES) azt a polgári középréteget szimbolizálják, akik általános intelligenciával rendelkeznek, különösképpen semmiben sem kimagasló tehetségek, mégis tiszta lelkűek, becsületesek, alázatosak a munkával szemben. Ziemßen-nek minden álma, hogy besorozzák, bár betegsége ezt nem engedi. Castorp látszólag sokkal nyitottabb ember, Ziemßben megőrzi a katonaember lelki zárkózottságát. Nem gubbasztó vagy depresszív, inkább lelkileg elhagyatott. Ziemßent csak az érdekli, az a célja, hogy meggyógyuljon, hogy katona lehessen. Hogy erre miért vágyik annyira, miért van benne a kényszer, a küzdeni akarás azért, hogy háborúba menjen, miért is álmodik erről, az nem derül ki.
Igyekszik minden olyan ideológiai vagy filozófiai beszélgetést elkerülni, ahol állást kellene foglalnia, sőt, nem is igazán akar belefolyni az ilyen beszélgetésekbe, olyankor egyedül is hagyja Castorp-ot és igyekszik valami mással lekötni magát. Amiért Thomas Mann őket választotta a történet vezetőszálának, az az – fejtegette Szikora János – amiért őt is érdekelni kezdte a mű, ez pedig a szerethetőség. Az, hogy láthatja magát is benne megbújva valahol. Castorp ezt a lelki kiegyensúlyozottságot jelképezi a téboly közepén végig a műben.
A rendező szerint az ápolók és orvosok között van egy egyenlőszárú háromszöget szimbolizáló viszony, melynek csúcsát Hofrat Behrens (HIRTLING ISTVÁN) a főorvos foglalja el. Behrens azok közé az emberek közé tartozik, akik az embert belülről is tökéletesen ismerik. A felépítésüket, a kémiájukat, a biológiai mechanizmusukat. A regényből kiderül, hogy ő sem önszántából van a szanatóriumban. Utalnak rá részek, amiből kiderül, ő is beteg. Hogy mennyire, azt nem tudjuk. Azt is vallja magáról hogy ő „a Halál szolgája". Nagyon kicsiny határvonal húzódik a beteg és aközött az ember között, aki sok időt tölt el a beteggel. Éjjel-nappal velük élni... az nem maradhat nyom nélkül. Mindazonáltal józan, mértéktartó mentalitást takar, nem él cinizmussal, viszont van némi szarkasztikus humor a hangjában, amit lexikális tudásával vegyítve a legintelligensebb humorú emberré teszi a szanatóriumban. Magnetikus erővel rendelkezik, az életet jól ismerő erő.
Alatta a két beosztottja áll a háromszög másik két csúcsán. Az egyikük a főápolónő, Fräulein von Mylendonk (TAKÁCS KATALIN), aki tulajdonképpen egyfajta gazdasszonya Behrensnek. Mindent lát, igyekszik mindenről tudni, rendkívül sok praktikát ismer a rend fenntartásának megőrzésére. Rendkívül fontosak azon megmozdulásai, amikor gőzmozdonyként robog végig a kórtermeken, és amint távozik, rend honol. Iskolázott, intelligens asszony.
A háromszög harmadik csúcsán Dr. Krokowski (VASS GYÖRGY) áll. Ő inkább elméleti ember. Parancsnoki szigor, érzéketlenség jellemzi, amit vegyít valami ismeretlen, sötét, groteszk humorral. Attól függetlenül, hogy talán nem a legmegnyerőbb ember, a betegei szeretik hallgatni gyakran megrendezett előadásait az élet egy-egy nagy kérdéséről vagy valamilyen alapvető érzésről.
Aki igazán nagy hatással van Castorp-ra a betegek közül, az Lodovico Settembrini, olasz irodalmár,humanista, aki az életrevalóságot jelképezi, az izgatott frissesség jellemzi, rendkívül intelligens, olvasott ember. Pártfogásába veszi Castorp-ot, aki örömmel vállalja a tanítvány szerepét. Settembrini igyekszik segíteni neki és ráébreszteni arra, mi vár rá ezen a helyen, ha úgy dönt, mégis marad. Milyen érzés a halál gondolatával szembenézni. Castorp mesterének fogadja őt annak ellenére, hogy nem minden nézetével ért egyet. A világról alkotott képét Settembrini és a vele szemben álló ellentétkarakter Leo Naphta (DERZSI JÁNOS) nézeteiből rakja össze. Naphta az a figura, aki ideológiai vitákba bonyolódik Settembrinivel, így kiegészítve őt. Bonyolult rendszer van a fejében, nem igazán lehet tudni, mifelé húz vagy hogy tulajdonképp ő mit is képvisel. Anarchikus személyiség, öntörvényű, mindazonáltal, ha az ember nem ért vele egyet, akkor sem tud nem rá figyelni, miközben álláspontját ecseteli nagy hévvel. Jelentős ellenpárja Settembrininek. Settembrini mély humanizmusa ütközik Naphta nézeteivel, aki a rendező szerint „a legnagyobb szellemi veszély" a világban.
Castorp megismerkedik általuk azokkal a fogalmakkal, amikkel eddig még sosem foglalkozott. Megismer olyan érzéseket, amelyek számára eddig ismeretlenek voltak. Megismeri a szerelmet Clawdia Chauchat (NEMES WANDA) személyében, aki az egész műben megfejthetetlen titok. Főleg a külsejéről ír Thomas Mann is. A belsőjéről csak Behrens beszél Castorp-nak. A nő jelenléte kiszámíthatatlan, megjelenése, gondolatai megfejthetetlenek. Észleli az erőviszonyokat az emberek között, tudatosan alkalmazkodik hozzájuk, de megvárja míg közelednek felé. Nem lép elsőnek soha. Mintha tökéletesen elégedett lenne magával, így miért is keresné mások kegyét? Alakja Léda-szerű. Tökéletesen alkalmazkodó ősi erő van benne, melynek titokzatossága minden férfit csábít. Még Behrenset és Settembrinit is. Már sokadik alkalommal látogatja a szanatóriumot, néha elutazik egy fél évre, de végül mindig visszatér újra egy pár hónapra. Fizikai csábító ereje letaglózza főhősünket, és miatta arra az elhatározásra jut, hogy a szanatóriumban marad addig, amíg a Chauchat vissza nem tér utazásaiból. A nő egyszercsak, sok idő elteltével meg is jelenik „társával", a teljesen őrült Mynheer Peeperkorn-nal (GÁSPÁR SÁNDOR), aki Castorp-nak a tökéletes férfi-mintaképe, aki betegségét is igyekszik férfiasan-királyian viselni. Amikor jelen van, alakjával háttérbe szorít mindenkit, elnyomva minden egyéb motívumot, ezzel Hans gyengeségét még inkább kiemelve, hiszen immár nem csupán a betegséggel vagy betegségvágyával szemben maradt alul, hanem vele szemben is. Királyként tekint Peeperkornra, mégis bántja Chauchat választása, és nem érti a köztük vibráló vonzódást sem.
Egy másik beteg, Albin úr is (GALKÓ BALÁZS) nagy hatást gyakorol a fiúra, ugyanis ő az egyetlen a szanatóriumban, aki hangosan ki meri nyilatkoztatni, ő halálra van ítélve és nincs már remény. Az egyetlen figura, aki nem játssza a hely játékait, kétségbeesett ugyan, de talán a legőszintébb. Találkozásuktól és attól, ahogyan megismeri Albin urat, kérdések százai fogalmazódnak meg benne. Tulajdonképpen az első beteg, akinek a kirohanásával jelentős megnyilvánulásának tanúja lehet.
Azok a folyamatos ellentétpárok, amelyek jellemzik a művet, az a stilizált káosz, amiből végül rend lesz, megadják majd azoknak a viszonyoknak a megoldását, ami most még talán nem látható. De így látja most a rendező, és remélhetőleg így látják majd a színészek a színpadon. De a legfontosabb kérdés, hogy ebből mennyit lát majd a nézőtéren ülő.
