Az elmúlt három napban Szikora János lerendelkezte úja azokat a jeleneteket, amelyeken eddig végighaladtunk. Pontosítottak a háttérben történő cselekvéseket, a szöveg hanglejtését, sőt már ízelítőt is kaphatunk azokból a zenékből, melyek a dialógusok közben szólnak majd. SIRKÓ ESZTER (KIMI-hallgató) póbanaplója
Egyre többet beszélünk Castorp állapotáról. A jelenetek egymást követik, és ugyan egy-egy jelenetet százszor is átrágunk, jelenetről jelenetre tudatosul Castorpban tüdőbetegsége.
Behrens, Castorp és Ziemßen jelenetét pontosította a rendező, itt indul el Castorpban a felismerés állapotával kapcsolatban. Apai ágon örökölhette a tüdőbajt, de Behrens jóslata a helyzet súlyosságáról még mindig nem győzi meg eléggé ahhoz, hogy túlzottan aggódjon.
Szikora János említést tesz arról, hogy a fiatal orvostanhallgatóknak külön órakeretben tanítják a halálhír közlését. Együttérezni a beteggel a halál öt fázisának időszakaiban, a családdal közölni az esélyeket, ha egyáltalán van még remény. Majd arról beszél, milyen viszony van Behrens és Castorp között.
Settembrini és Castorp kettőse következik. Castorp szobájában az ágyán ül és a röntgen-fényképet bámulja a vizes tüdejéről, mikor belép Settembrini, és teljesen természetes módon fecsegni kezd leülve Castorp mellé. Egy mondatot kiemelve megint elemeztük egy kicsit a szituációt, instrukciót keresve a szituáció kezeléséhez.
Settembrini: „...Azt akarja mondani, hogy korai találkozása a halállal érzékennyé teszi az embert a világi élet gátlástalanságával, keménységével, nyereségvágyával, és cinizmusával szemben." „... Ha megengedi nekem, akkor segítségére leszek, amikor látom a becsavarodás fenyegető veszélyét közeledni."
Castorp: „Már hogy ne engedném meg Settembrini úr."
Dr. Krokowski előadása kapcsán Szikora János a díszlet-kivitelezésről beszél. Krokowski beszéde közben Castorp álmában is vagyunk, aki reflektál, hangosan fejtegeti, mit is hall a pszichológustól, és Chauchat kisasszonyon mutatja be a nőkről alkotott gondolatait. Itt megint fényváltásokkal szeretné Szikora János jelezni, mikor látjuk Castorp álmát, s mikor a valóságot.
Behrens és Castorp jelenetéhez érkezünk, összegyűjtjük a kellékeket, egyeztetjük a zenék hosszát. Például, Behrens gramofonja csak egy jelzés, össze kell egyeztetni a zeneindulást, pontosan lemérve időben mikor ér hozzá, mikor indítsa el. A hangtárban ezt lejegyezik a példányukba és amikor a végszó elhangzik, pontosan elindítják a zenét. Így nem tűnik fel a nézőtéren ülőknek, hogy a gramofon egyáltalán nem szól.
Beszélünk Chauchat kisasszony és Behrens kapcsolatáról, Castorp féltékenységéről, a játékról, ahogyan Behrens célozgat Castorpnak, s utóbbi leplezni próbálja sóvárgását a nő iránt. Ez után eljutottunk a farsangi képhez.
A következő napon ezeket a jeleneteket újra kidolgozta Szikora János, újra végigment minden egyes mondaton, minden irányt, szándékot, cselekvést rögzítve a színészek és önmaga számára.
A tegnapi (9.) próbán, a farsangi képpel foglalkoztunk. A színpadon mindenki jelen van, a próba javarésze azzal telik, hogy a zsúfoltságból a színpadon rend legyen. Mindenkinek legyen meg a maga feladata, így nem lesz zűrzavar és átlátható lesz a jelenet.
A Stúdiósok (KIMI-hallgatók) – betegekként ismét megjelennek, azzal a megakasztott mozgással, amit már a második jelenetben láthattunk tőlük. Aztán párokba rendeződnek és táncolni kezdenek.
Madame Chauchat megjelenésével, ahogy megérinti a táncparketten keringőket, elindít egy dionüszoszi karneválszerű káoszt. A Madame játszik Behrens idegrendszerével, aki nyilvánosan nem hajlandó táncolni vele és igyekszik nem mutatni, hogy esetleg bárminemű vonzódás volna közöttük. Ezt a közönyt Madame Chauchat úgy bosszulja meg, hogy azt mutatja, jól szórakozik ő magában is. Szélviharként táncolja körbe az embereket, miközben szenvedéllyel teli tivornya kezd éledezni.
Castorp az alkoholmennyiségtől felbátorodva jelenetet rendez Settembrinivel, felhívva magára a figyelmet ezzel. Settembrininek elképzelése sincs, mi baja lehet a fiúnak.
A mai próbát végül Chauchat és Castorp kettősével zártuk. A jelenet a próba végére vázlataiban elkészült, Szikora János fő instrukciónak a következőket jelölte meg: Castorp az, aki az érzéseit követi, meg akarja ismerni a nőt, szeretni akarja a nőt, míg Madame Chauchat az ösztöneire hallgat és egyértelmű utalást tesz Castorpnak, hogy a szobájába invitálná éjszakára, Castorp ettől persze teljesen összezavarodik, nem számított erre a felajánlkozásra.
A próba végén Egy beteg (TORDAI TERI) gyönyörű táncszólóját láthatjuk majd, amely a farsangi kép záró motívuma lesz. Madame Chauchat el is mondja a végén: „Az ünnep véget ért, vége a karneválnak."
