Ma nem a nagyszínpadon próbáltunk, hanem a harmadik emeleten, a Bubik István Stúdiószínpadon. SIRKÓ ESZTER (KIMI-hallgató) próbanaplója
Újabb fordulóponthoz érkeztünk, amikor már nem csak rendelkezőpróbát fölváltják a részpróbák. Az eddig lerendelkezettekből Szikora János rendező ma kiemelten Madame Chauchat és Castorp jeleneteivel foglalkozott. A részpróbán nem kell a mű kronológiai jelenetsorrendjét követni, hanem kiragadunk egy-egy részt a jelenetek közül, ez esetben Chauchat és Castorp találkozásait, az ő mozdulataikat és szavaikat részletezi Szikora János. Ma csak ők ketten próbálnak, Nemes Wanda és Schruff Milán, illetve később, egy jelenet erejéig Behrens Hirtling István is feltűnik a színen.
Szikora János most tisztáz egy eddig megválaszolatlan kérdést, amely Madame Chauchat-ra vonatkozik, miszerint, ő miért gyakori látogatója a szanatóriumnak. Beköltözik pár hónapra, majd összecsomagol, és pár hónapra elutazik vagy otthonába, vagy a világot járva, titokzatos és változékony férfi útitársaival. De betegsége miatt többnyire félévenként vissza-visszatér a szanatóriumba.
Majd azzal a jelenettel foglalkoztunk, amikor Castorp-nak abba a vágyálmába csöppenünk, amiben tenyerébe csókol a Madame-nak. Igazából ez nem történik meg, csak megdermedve áll mellette. Meg sem meri szólítani.
Nemes Wanda különböző helyzeteket próbál ki , ami a legtermészetesebben vonzó. Próbálja azt a lehető legkényelmesebb és lazább pózt megtalálni, amelyik nem kirívó, hanem inkább azt a titokzatosságot érzékelteti, amiről Szikora János is beszélt. Itt is fényváltással szeretné Szikora János érzékeltetni Castorp vágyálma és a valóság közti különbséget.
Többek között azért is fontosak a részpróbák, mert azokat az érzelmi állapotokat, amiket még csak most ismernek meg a színészek ezekben a karakterekben, összpróbán nem tudnák megtartani elejétől a végéig. Ez is egy lépcsőfok, amivel gyakorlottabbá, rugalmasabbá válik a jelenet, és új dolgokra hívja fel a figyelmet. A szövegek hangsúlyossá válnak, tartalommal töltődnek föl a kitartott szünetek, a csendek.
Egy másik kérdéskörbe is belemerültünk: mit érez Madame Chauchat Castorp iránt? Egyáltalán érez-e iránta valamit? Vonzódása ugyan egyértelmű, de nagyon kevés utalás van erre vonatkozóan.
A jelenetekben szépen követhető Castorp érzelemhullámzása. A farsangi kép, amikor jelenetet rendez Settembrinivel, már nagyon felfokozott állapot, ráadásul igen illuminált, ceruzát kér a Madame-tól akivel végre szemtől szemben áll, és az elfogyasztott italok miatt végre lesz bátorsága beszélgetni a nővel.
Azzal a jelenettel folytattuk, ahol Castorp szerelmet vall Chauchat-nak, aki csak nevet rajta és el sem hiszi, amit hall. "Igaz lenne, így szeretsz?" Castorp szerenádot ad a szerelemről és teljesen elbűvöli a nőt.
A maradék időben összekötötte rendező a három jelenetet. Az első, amikor Ziemßen, Castorp, és Madame Chauchat várakoznak az orvosi szoba előtt, hogy Behrens megvizsgálja őketa második, amikor ceruzát kér tőle a farsangi bálon. A harmadik, amikor Castorp a Madame tenyerébe csókol, vagy legalábbis elképzeli.
A farsangi bál újabb fordulópont a műben, Castorp itt kap választ a Madametól, hogy viszonya van-e Behrenssel, az udvari tanácsos úrral. Az első szóváltásuk csak a provokációról szól, egymást heccelik, majd Castorp felkéri a Madame-ot táncolni. Castorp tökéletes úriemberként viselkedik, eltartja magától a Madame-ot, próbál uralkodni magán. Szikora János ezekkel az instrukcióval látta el a színészeket: "Madame Chauchat forróvérű, mindazonáltal végig titokzatos marad, Castorp pedig, végre őszintén kitárulkozik a Madame-nak, bevallja szerelmét, teljesen önkívületi állapotba kerül a boldogságtól."
A szünet előtt zárásnak Madame Chauchat szép mondata hangzik el: "Sokáig minden esetre nem lesz lehetőséged erre. Elutazom."
