Szikora János rendező az elmúlt két napban emlékpróbát tartott, vagyis a rendelkező próbákon eddig letisztázott jeleneteket elevenítettük föl újra és újra megismételve. Minden készülőben lévő előadásnál más-más módszer szerint alakul a jelenetek próbálási sorrendje. Most egy-egy emlékpróbán kettő, legfeljebb három jelenetet próbál a rendező.
Egy-egy emlékpróba több fázisból áll. Először tisztázzuk a rendelkező próbán kidolgozott alapkérdéseket. A „járásokat", az irányokat, a jelenet hosszúságának megfelelő időben, megszabott érzéseket, gondolatokat. Ezeknek az automatizálása elősegíti, hogy új gondolatokat szülhessünk. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön, elengedhetetlen a biztos kiindulási alap. Ismét fordulóponthoz értünk. Egy lépcsőfokkal közelebb kerültünk a készülő előadás mondanivalójához és a rendező elképzeléséhez. Itt változik meg a rendelkező próba fogalma. Innentől kezdve a „lerendelkezett" jelenetek már nem az alapzat funkcióját töltik be, hanem viszonyítási alapként használja a rendező és a színész is.
Természetesen egy próbafolyamat alatt ezek a szituációk, helyzetek jeleneten belül folyamatosan változhatnak, de csak akkor, ha van kiindulási alap.
Az emlékpróbán a folyamatosan változó helyzetek rögzítése a feladat.
Érdekes még egy emlékpróbán a színészek viszonya a karakterekhez. Még alig kezdtük el a próbafolyamatot, de már most kezdenek körvonalazódni a karakterek. Érezhetően egyre hitelesebbek a színészek, a szöveghez való viszony is megváltozott, a színészek kezdik felfedezni magukban az alakításra váró figurát. Vákumként magukba szívják a karakter jellemvonásait, és egészen egyszerűen szelektálnak azokból az érzésekből, amit a sajátjuknak éreznek, hogy a szerep majd a nézőtérről nézve is a lehető legigazabb valójában szülessen meg. A színészek már nem csak átélik a mondatokkal járó érzéseket, de hisznek is abban, amit mondanak, így minden megnyilvánulásuk, reakciójuk teljesen őszintévé, a saját érzéseikké válik. Ez egyetlen módszer, egyetlen nézőpont. Bár a módszer ahhoz, hogy hogyan lehet elérni ezt hitelességet, az mindig kérdéses. Minden színész más technikával kerül közelebb a szerephez. Vagy kerül közel önmagához a szerepben (!) Ez csak egy példa volt a sok közül. De a folyamat akkor is érezhető és látványos lett a mai próbán.
Ziemßen, Castorp és Settembrini hármasa nyitotta és zárta a próbát: Száraz Dénes, Schruff Milán és Almási Sándor játszott a színpadon.
Sirkó Eszter PRÓBANAPLÓJA
