Kritikák

„(…) A nézőt piszkoszöld falak, a színpad egész szélességében kihúzott ruhaszárítón kombinék, bugyik, alsónadrágok látványa fogadja. A négyzet alakú, könnyedén körbejárható, mégis labirintusszerű tér és az ötletes, dramaturgiai funkcióval bíró világítás nagyszerűen alkalmas a nyomornegyedek, a hónapos szobák és a pétervári utcák hangulatának érzékeltetésére.

Fergeteges játék – igazi csapatmunka! A közönség úgymond „betegre röhögi magát", a színészek pedig akrobatákat megszégyenítő ügyességgel vetik bele magukat az előadásba.

„(…) A biztató első jelenet után most is elkezdődik a kacagtató móka-bóka, amelyben ugyan igen súlyos kérdésekről van szó, de csak laza felszínességgel, Szabó Máté ügyes, gördülékeny rendezésében. A történet szerint egy férfi, aki csúnyasága miatt átműtteti az arcát, annyira szép lesz, hogy szinte bálvánnyá válik, de ez egyéb problémákat okoz, amelyektől eljut egészen az öngyilkosságig.

„(…) Eperjes Károly kórosra vett zsugorija, homlokába húzott, fekete kámzsasapkájával, a beteges gyanakvás és a megszállott uzsorás lelketlen karikatúráját kanyarítja elénk, jól ismert szatirizáló kedvének, játékos gyors beszédének, minden ízében kidolgozott, sajátos mozgáskoreográfiájának jóvoltából. Görnyedt testtartása, kézmozdulatai, az ellenvéleményt nyilvánítókra való váratlan „ráripakodásai", magas fekvésbe csapó, különös hanghordozása – kivált, a méltóságos drámai szerepek sokasága után – pazar Harpagon-paródiát fogan, leheletnyi tragikus fuvallattal.

"(…) Baksa Imre rendező szintén szürke hátteret alkalmazott az Új Színházban. A bádog raktárépület falához jól illeszkedik a modern, kissé hivatalos bútorzat, s mintha a szereplők is betöltekeznének a hely szellemével. Huszár Zsolt Ferranként színészi kelléktárának kifogyhatatlannak tűnő gazdagságát mutatja fel: rámenős, gátlástalanul agresszív üzletember, ravasz manipulátor, szolgalelkű hivatalnok s ugyanakkor a sötétségtől, bezártságtól, haláltól félő, esendő ember."