Átláthatatlan dzsungel ez a játéktér, soha nem lehet tudni, melyik fal, melyik fellógatott ruhanemű mögül bújnak elő a szereplők, így fontos szerepe van az előadás ritmusának biztosításában is.Szabó Máté rendezőt nem érdekli a detektív és a tettes közötti macska-egér harc, az elkövető nyaka körül egyre szűkebbre szoruló hurok, a baltával elkövetett gyilkosságok rémségei. Az előadás főszereplője a körülmények hatására utcalánnyá váló Szonya, valamint az ő családja: az alkoholista édesapa, a tüdőbeteg mostohaanya. A rendezés érezhetően szívesen bíbelődik a colour locale megteremtésével, de aligha hiszem, hogy ez lenne a végcél. A középpontban az a feszültség áll, ami az eszme, az ideológia elméleti és gyakorlati megvalósulása között mutatkozik. Lebezjatnyikov előszeretettel papol az általa alapítandó kommuna szükségességéről, a nők megítéléséről a jövő társadalmában, de egy vita során súlyosan bántalmazza Katyerinát. Luzsin az evangéliumi tanítás helyett az érdekérvényesítő jóságban hisz, ám teljesen jogtalanul rágalmazza meg Szonyát lopással. Raszkolnyikov felülemelkedne az erkölcsi normákon, kiválasztott szeretne lenni, mint Napóleon, de már az első akadálynál, egy tüdőbajos, gonosz vénasszony meggyilkolásánál csúnyán összeomlik. Valóságos enciklopédiát kapunk a XIX. század második felétől egészen napjainkig ható társadalomalakító elképzelésekről a tolsztoji anarchizmustól Fourier utópista szocialista államáig.
A színészi alakításokról általában elmondhatók, hogy puritánok és eszköztelenek, kevés mozdulattal sokat mondanak. A belsőben végbemenő változásokat, érzelemkitöréseket érzékletesen hangsúlyozzák a test jelei: Raszkolnyikov gyulladt, vérvörös szeme, Katyerina lázrózsás arca, Marmeladov hordószerű hasa. Fodor Annamária arckifejezése akár az ikonokon látható szenteké. Kezdetben rebbenő tekintetű, majd fokozatosan érett nővé váló Szonyájáról a színésznő hol lassuló, hol gyorsuló lélegzetvételei mondják el a legtöbbet. Pokorny Lia tágra nyílt szemű, határozott kézmozdulatú Katyerinája pontos képet rajzol a személyiség szétesésének folyamatáról. Huszár Zsolt nagyszerű Lebezjatnyikova elvakult, önreflexióra képtelen, valóságtól elszakadt könyvember. Hittérítő forradalmár, aki tűzön-vízen keresztül hirdeti az igét. Kovács Krisztián Raszkolnyikovot nagy belső átéléssel játssza, az első felvonásban inkább passzív szemlélő, akinek tekintete főleg akkor éget, ha csak figyeli az eseményeket.
Az alaposan átgondolt, érvényes esztétikai minőséget jelentő előadás legszebb jelenete az utolsó: Raszkolnyikov elindul a rendőrségre, hogy feladja magát, s amíg körbe-körbe jár, lassan mindent elborít a köd."
2009. január 5., Ellenfény, Szekeres Szabolcs
„(…) A címszereplő Fodor Annamária sikeresen oldja meg azt a nem könnyű feladatot, amelyet a testét kényszerből áruba bocsátó, ugyanakkor romlatlanságát szinte magátólértetődően megőrző lány – Dosztojevszkij szerint épp a tisztaság határán egyensúlyoz végig – ábrázolása jelent. Talán alkata predesztinálta Szonyára, de egy Mme Chauchat-jellegű szerep alakítására is igen alkalmas volna Fodor Annamária. A Marmeladovnét megjelenítő Pokorny Lia játékával főként a betegség, a kiszolgáltatottság és az őrület atmoszféráját teremti meg erős hitelességgel. Ugyanakkor könnyen elhinnénk neki azt a nyilvánvalóan képtelen állítást, hogy apja majdnem kormányzó lett annak idején. Nyilván azért, mert mintha alkatilag utasítaná el magától a szerepből helyenként szinte adódó közönségességet, amely velejárója a tönkrement asszony karakterének. Kellően geil a jellemtelen Luzsin szerepében Almási Sándor. Hasonló karaktert formál meg a Tisztújításban is. Az utópista szocialista-anarchista Lebezjatnyikov mintha a regény lapjairól lépett volna az Új Színház deszkáira: Huszár Zsoltra valósággal „ráöntötték" a szerepet, játéka talán a darab legjobb alakításának nevezhető. Egyáltalán: a Dosztojevszkij-mű beszélő neveinek hiteles másait láthatjuk a pódiumon. (…)"
2008. december 22., Magyar Nemzet, Pethő Tibor György
