Négyen játsszák a többszereplős darabot. Gáspár Sándor a csúnya, majd vonzó feltalálóként erős érzelmi hullámzásokkal igyekszik elénk tárni a tragikus sorsot. Ez bizonyos jelenetekben sikerül is, máskor ő is beleilleszkedik a bohózati hangvételbe. Pokorny Lia adja a sematikusan megírt feleséget, de egy 73 éves, agyonplasztikázott, férfiéhes nőt is, ez előnyösebb játéklehetőséget biztosít neki. Almási Sándor a kollégája helyére törő, skrupulusait pillanatok alatt levetkőző karrierista. Nagy Zoltán pedig a csak a saját érdekeit néző, a beosztottak lelkével nem törődő főnök, és szintén csupán a maga érdekeire figyelő plasztikai sebész. Khell Csörsz fő díszletelemként a jelenetekhez szükséges kellékeket is szállító futószalagot tervezett, ami szellemesen, de kissé talán direkten fejezi ki a sivár futószalag létet. Az amúgy sikeres előadás ahelyett, hogy valóban szembesítene bennünket a fejbekólintóan súlyos problémákkal, elmismásolja azokat."
Magyar Hírlap, 2008. április 30., Bóta Gábor
„(…) Khell Csörsz hosszú asztalra szerelte, és rajta szállíttatja be-ki az adott jelenetben elengedhetetlen tárgyakat, számítógépet, tányért, olykor embert (aki maga is tárggyá minősül ebben a környezetben). A színpad hátterében tologatható panelek mozognak, ez szintén jó metafora, mivel a cselekmény és a szereplők ugyanolyan panelek, mozgáslehetőségük is kábé ugyanannyi. A színészeket a rendező Szabó Máté tologatja - már amikor nem a futószalag szállítja őket – (…). Gáspár Sándor játssza a szépen-csúnyán egyaránt egykedvű Lettét, mint aki nem érti az egészet, és nem jön rá, hogy nincs mit nem érteni. Pokorny Lia több - legalább két - különböző korú és panelú (karaktert túlzás lenne mondani) nőt alakít tökéletesen egyformán (…)."
Élet és Irodalom, 2008. május 9., Koltai Tamás
