galéria
galéria
A bátorságról szól ez a darab, ahogy a Coelho minden műve, hogy merjünk kockáztatni, mert csak akkor élünk. Merjünk igent mondani a kalandra, az életre, a kockázatokra, az esetleges kudarcra, mert nincs mit veszítenünk.
Maria fél a szerelemtől, fél a csalódástól, Önmagát és a szerelmet keresi. Ő egy tiszta, naiv, lelkes, fiatal brazil lány, aki szajhaként is angyali, és jellemének változása semmiképpen nem az elkeseredés felé halad, hanem folyamatosan fejlődik, megy előre, tanul, levonja a tanulságokat. Egészen didaktikus módon, amikor valami rossz történik vele, vagy ha valamire rájön, hogy mit csinál rosszul, akkor már másnap levonja a tanulságot és változtat. Folyamatosan filozofál, naplót ír, elemzi önmagát és a környezetét, a férfiakat, az életet. Persze hibázik, elbukik, fél, kudarcot vall, el is keseredik sokszor, de nem keseredik meg, hanem javít, föláll, egyre bátrabb, egyre jobban vállalja önmagát. Fejlődik.
Ez fontos. Maria példa. Példaképül állítja őt Coelho a nők elé.
