Új Színház

2010.január 30-án a Paulay utcai épületben utoljára adtuk elő Shakespeare: Szentivánéji álom című színművét - többek között Gáspár Sándor, Eperjes Károly, Takács Katalin, Hirtling István alakításaival. A búcsúztatásra az ukrán rendező, Szergej Maszlobojscsikov is elfogadta a meghívást, mi több, a második felvonásban röpke gördülés erejéig még be is merészkedett a deszkákra. Ügyelőnk szemet hunyt az eset felett, miként egy a díszlet alá surrant macska sem zökkentett ki senkit, elvégre darabtemetésen minden megtörténhet.

Az igazán felemelő pillanatok azonban csak a tapsrend után következtek. Egyrészt emlékeztünk. Egy barátunkra, egy kiváló színészre, egy felejthetetlen emberre. A 2004-es premieren Tomport még Bubik István játszotta - tragikus halála után vette át szerepét barátja, Gáspár Sándor -, egy rövid filmbejátszással tisztelegtünk emléke előtt. Ezt követően Márta István igazgató vezényletével különleges performance vette kezdetét: a nézőtéren ülők között a színészek által dedikált szamárfüleket osztottunk szét, majd a színpadon álló alkotók és a nézőtéren ülő vendégek – összesen mintegy négyszázan – egy adott pillanatban egyszerre felcsatolták azokat a fejükre. Maradandó élmény volt minden jelenlévő számára, amikor megtapsoltuk egymást.

A koccintás húsz szerencsés nézővel és a társulattal már a kulisszák mögött zajlott. Előkerült egy pezsgő, melyet öt és fél éve Maja, a rendező tolmácsa kapott még Bubiktól, premierajándékként. Mondván, mikor bontsuk fel, ha nem most. Könnyek között emeltük poharainkat, drága Pistát is egy kicsit még jobban magunk között érezhettük, mint mindig. Szergej szerint az a macska sem véletlenül tévedt éppen ezen az estén a színpadra. Szerinte valaki más alakot öltve csupán beugrott erre az utolsó előadásra, rendben mennek-e a dolgok…